Tudománytörténeti repülés – Visszatért Magyarország első jeladós szalakótája

2016.05.26. 10:34

A szalakóták egyedszáma egész Európában jelentősen lecsökkent, a faj több nyugat-európai országból már kipusztult. A Kárpát-medence állománya egyelőre stabil, így ennek védelme, megőrzése kifejezetten fontos a faj európai uniós jövőjét illetően.

Szalakótáink vonulási útvonalai és telelőterületei ezidáig szinte teljesen ismeretlenek voltak. A hagyományos madárgyűrűzés segítségével az elmúlt több mint száz évben alig néhány visszafogási adatot sikerült csak gyűjteni, így a madarakat a vonulás és a telelés során fenyegető veszélyforrásokról sem volt elegendő információnk.


Szalakóta gyűrűzés (Fotó: Orbán Zoltán). 

A szalakóták évente mindössze négy hónapot töltenek Európában, idejük nagyobb részét a tavaszi és őszi vonulás, illetve az afrikai telelés teszi ki. A hosszú, évente oda-vissza akár több tízezer kilométeres út során sok nehézséget kell leküzdeniük, az illegális vadászat, a pihenő- és telelőhelyek leromlása, a táplálékhiány, a klímaváltozás rengeteg madár pusztulását okozza. A vonulási útvonalak pontosabb ismerete segítheti a különböző veszélyeztető tényezők csökkentését, az ismert pihenő- és telelőhelyek védelmét.


Szalakóta (Fotó: Tokody Béla). 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” című LIFE+ projekt keretében 4 szalakótát láttak el PTT típusú műholdas jeladóval 2015 nyarán. A jeladó mindössze 4,5 gramm tömegű, a madár testtömegének kevesebb, mint 5%-a.  A 2016-os év során további 4 madárra kerül majd ilyen típusú nyomkövető.

A 4 jelölt madár közül kettőnek („Kacor” és „Levente”) a jeladója csak rövid ideig küldött adatokat a madarak hollétét illetően, így ebben a két esetben csak a madarak magyarországi, költési időn belüli mozgását lehetett egy darabig nyomon követni.

A két másik madár („Pétör” és „Csele”) vonulását azonban sikerült figyelemmel kísérni. Mindkét egyed szeptember első hetében hagyta el Magyarországot, 1 héttel később pedig már mintegy 4000 km-t megtéve, a Szaharától délre fekvő szavannákról küldtek életjeleket. A fákkal tarkított pusztaság a nyár végi esőzések után táplálékban- és búvóhelyekben gazdag életteret kínál a szalakóták számára, ezt kihasználva másfél hónapig, a száraz évszak beköszöntéig időztek itt.  A madarak vonulási sebessége az éppen átrepülendő élőhely minőségével változik, ez annyit jelent, hogy a nehezebb terepet, mint például a sivatagokat, esőerdőket gyorsabban, a legtöbb esetben megállás nélkül repülik át. A táplálkozásra alkalmasabb helyeken azonban akár több napos pihenőkkel is megszakítják útjukat.


"Pétör" 2016 májusában odújánál (Fotó: Szűcs Péter). 

„Pétör” és „Csele” október végén újra folytatta útját dél felé. Az egyenlítő környéki esőerdőket mindössze néhány nap alatt átszelve, a déli félteke szavannáin már lassabb iramban haladtak. Végleges telelőterületeiket december elejére érték el a Kalahári sivatagtól északra, Namíbia és Botswana területén.


"Pétör" és "Csele" útvonala - a folyamatosan frissülő térképért katt a képre

A jeladók segítségével fény derült a Kárpát-medence szalakóta állományának a vonulás során használt útvonalára és legfontosabb pihenőhelyeire. A projekthez Szerbia, Bulgária, Ciprus és Izrael BirdLife partnerszervezetei is csatlakoztak. Az adatok alapján megismert pihenőhelyeken e szervezetek munkatársai feltérképezik az adott területet és feltárják a szalakótákat fenyegető potenciális veszélyforrásokat. A fenyegető-tényezők megismerésével partnereink megtehetik az első lépéseket a madarak vonulási útvonalának védelmére a helyi döntéshozók és a közvélemény figyelmének felhívásával.

„Pétör” május 20-án megérkezett Magyarországra, odút, területet foglalt és párba állt a Kőrös-Maros Nemzeti Park területén található Vásárhelyi-pusztákon. „Csele” várhatóan a második vonulási hullámban indul, jelenleg még Botswanában tartózkodik.


"Pétör" és párja (Fotó: Szűcs Péter). 

A vonulás pontos útvonala mellett megtudtuk, hogy az őszi vonulás során a közel 7000 km-es távolságot a madarak 3 hónap alatt teszik meg, míg ugyanez a távolság a tavaszi vonulás során mindössze 2 hónapot vesz igénybe. Ennek legfőbb oka, hogy a madarak tavasszal igyekeznek minél hamarabb költőterületeikre érni, és a legjobb területeket elfoglalni, hogy a lehető legjobb eséllyel reptessék ki fiókáikat.  

Göcző Gabriella, Orbán Zoltán, Tokody Béla