Védelmi Helyzet

Védelmi helyzet

A szalakótát az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) vörös listás fajként a potenciálisan veszélyeztetett (near threatened) kategóriába sorolja. Így a szalakóta azoknak a fajoknak a csoportjába került, amelyeket jelenleg ugyan nem fenyeget a kihalás veszélye, de védelem nélkül előreláthatóan a veszélyeztetett fajok közé kerülhetnek.

Míg világviszonylatban a faj csak potenciálisan veszélyeztetett, Magyarországon fokozott védelmet élvez, tekintettel a hazai populáció nagymértékű csökkenésére.  A faj természetvédelmi értéke Magyarországon 500.000 forint. A szalakótát Romániában is védett madárfajként tartják számon, természetvédelmi értéke a vadásztörvény (407/2006) értelmében 270 euró.

Becsült világállománya 200.000-700.000 példány között mozog, ennek 50-74%-a költ Európában. Számuk a múlt században kontinens-szerte erőteljes csökkenést mutatott, számos országból ‒ mint pl. Németország, Dánia, Svédország, Finnország és Csehország ‒ kihalt.

A Magyarországon található mintegy 1000 pár fontos, stabil populációját képezi az európai állománynak. Rövid távon az arra alkalmas élőhelyeken történő odútelepítéssel további állomány-erősödés várható, de hosszú távon csak szürke- és fehérnyárasok ismételt telepítésével, a legeltetéses gazdálkodás erősítésével, a mozaikos élőhelyek fenntartásával érhető el.


Szalakóta élőhely (Fotó: Karcza Zsolt).

Veszélyeztető tényezők

 A múlt században a szalakóta élőhelyeiben bekövetkező változások drasztikusan érintették a hazai populációt. Az utóbbi évtizedek védelmi tevékenységének következtében az állomány csökkenése megállt, és egyes régiókban lassú emelkedést mutat. Az eddig végzett védelmi munka tapasztalatai alapján a fő veszélyeztető tényezők a következők:

Fészkelőterületek elvesztése:

Erősen megfogyatkozott az öreg magányos fák, illetve facsoportok száma, melyekben a faj számára alkalmas fészkelő odúk megtalálhatóak. Ennek egyik oka, hogy az elmúlt évtizedek erdészeti gyakorlata nem kedvezett az odvas fák kialakulásának, egyes területeken az illegális fakitermelés is rontotta a helyzetet. Mindemellett hozzájárul a fogyatkozáshoz a szalakóta számára is alkalmas odút véső fajok - elsősorban a zöld küllő - számának csökkenése is.

Táplálkozóterületek csökkenése: 

A gazdálkodási módszerek változásával nagymértékben csökkent a szalakóta által használt természetes gyepterületek mérete és száma is. A legeltetés és a rétgazdálkodás felhagyásával a gyepek fokozatosan beerdősültek, míg más helyeken gyümölcsösöket vagy szántókat alakítottak ki a régi kaszálók és legelők helyén.


Legeltetés (Fotó: Lóki Csaba).

Áramütés:

A szalakóta gyakran használja leshelyként, vártavadászatra a középfeszültségű vezetékek oszlopait, mivel sok esetben ezek az egyetlen alkalmas kiemelkedő pontok a táplálkozóterület fölött. Az oszlopfejek nem megfelelő szigetelése következtében a madarak gyakran szenvednek áramütést.


Madárbarát szigeteléssel ellátott elektromos távvezeték (Fotó: Orbán Zoltán).

Mérgezés:

Az agrárkultúrákban használt rovarirtó szerek közvetetten mérgezést és pusztulást okozhatnak a kifejlett és a fiatal madaraknál egyaránt. Ezeknek a szereknek a használata a fészkelő- és telelőterületeken egyaránt problémát jelent.

Vonulás, telelés:

Mint más fajoknál, a vonulás a szalakóta esetében is sok veszéllyel jár. Ilyen a telelőterületeken az élőhely-degradáció és a szárazodás/elsivatagosodás miatt bekövetkező területvesztés. Az illegális befogás és vadászat mind a telelő, mind a vonuló állományokat negatívan érinti.

Illegális madárbefogás és vadászat:

Befogás szempontjából elsősorban a fiókák veszélyeztetettek, melyek a mesterséges odúkból könnyen kiszedhetőek. A preparátum elkészítése céljából történő vadászat inkább a felnőtt, színpompás egyedeket érinti. A befogott vagy kilőtt példányok általában illegális madárgyűjteményekbe kerülnek. 

Gázolás:
Mivel a szalakóta gyakran vadászik az út mellett lévő villany- vagy telefonoszlopokról, száraz fákról, előfordul, hogy az úttestre kerülő rovart  zsákmányoló madarat a nagy sebességgel haladó járművek elgázolják.