Hevesi-sík SPA

2016.01.26.  13:21

Ebben a hónapban a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság projektterületét, a Hevesi-síkot (HUBN10004) mutatjuk be. A kistáj Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok megyét érinti, területe 49.000 ha. Mint különleges madárvédelmi terület, meghatározó természeti értékeit alkotják az itt élő ritka és veszélyeztetett madárfajok – köztük a szalakóta is.


Látkép (Fotó: Szitta Tamás).

Kiemelkedő madártani értékeit figyelembe véve a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet bekerült a Fontos Madárélőhelyek (IBA) jegyzékébe is. A hazánkban előforduló 428 faj közül eddig kb. 285-öt sikerült itt megfigyelni! A Hevesi-sík javarészt mezőgazdasági területekből áll, extenzív szántók, szántóföldi növénytermesztés jellemzi, azonban fontos szerepe van a fennmaradt gyepeknek és az állattartásnak is.

Mint jellegzetes pusztai faj, a szalakóta sikeresen költ a területen. Mára az ellenőrzött „D” típusú odúk száma meghaladja a 250 db-ot, ezek javarészéért a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, s kb. harmadáért az MME Bükki Helyi Csoportja felel. A mesterséges fészkelőhelyekkel való megtelepítés a területen több mint 2 évtizedes múltra tekint vissza. Először Ambrus Béla MME tag helyezett ki pár odút a területre. Mivel igazolódott hogy a madár ezeket sikeresen foglalja, további 50-et rakott ki az egyesület, melyek kezelését idővel a nemzeti park átvette. 


Szalakóta a Hevesi-síkon (Fotó: Szitta Tamás).

Más jellegzetes pusztai madarak is előfordulnak a síkon; mint a sárga billegető (Motacilla flava), kis őrgébics (Lanius minor), sordély (Miliara calandra), és a túzok (Otis tarda) is.

Ragadozómadarak közül kiemelt minősítéssel bír a kerecsensólyom (Falco cherrug). Téli időszakban sok rétisas (Haliaeetus albicilla) jelenik meg a területen, melyeket a januárban megrendezett sasszinkron alkalmával számbavesznek a szakemberek – a többi ragadozómadárral egyetemben.

A kék vércse (Falco vespertinus) és a hamvas rétihéja (Circus pygargus) állománya sérülékeny, gyakori ragadozómadár viszont az egerészölyv (Buteo buteo), barna rétihéja (Circus aeruginosus) és a vörös vércse (Falco tinnunculus).


Kerecsensólyom fióka (Fotó: Hák Flóra).

A projektterület szintúgy kiemelkedő ornitológiai értéke a parlagisas (Aquila heliaca). A faj a középhegységek mellett egyre inkább preferálja a síkvidéki területeket is. A védelmi munkálatok és a gazdálkodókkal való együttműködés következtében jelenleg az állomány stabil a tájegységben. A parlagisas-védelmi projekt egyik akciójának keretében Sasvári János őrkerület vezető koordinálásával 3 éven keresztül szerveztek fészekőrzést a Hevesi-síkon, mely alatt megfigyelték a madarak viseledését, a fióka fejlődését, és óvták a fészket az esetleges zavarásoktól. 


Az őrzött parlagisas fióka gyűrűzése 2014 júniusában (Fotó: Hák Flóra).

A 2015. év talán legnagyobb kuriózuma volt a területen, mikor szeptember 23-án  Pély közelében Borbáth Péter területfelügyelő egy fakó keselyű csapatot (Gyps fulvus) figyelt meg. Másnap egy délről érkező madárral együtt 19 keselyűt számoltak össze a szakemberek. A szárnykrotália segítségével 3 egyedet sikerült beazonosítani a madarak közül, akiket a szerbiai Uvac szurdokban gyűrűztek meg. A fakó keselyűk 1-2 példánynál nagyobb megfigyelésére Magyarországon 1926 óta nem volt példa, akkor 11 madarat számoltak össze.


Fakókeselyűk a Hevesi-síkon (Fotó: Horváth Márton). 

A Hevesi-síknak azonban nemcsak az avifaunája diverz. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kutatásai szerint az emlősök közül jellemző a területen a pusztai görény (Mustela eversmanni), a vadmacska (Felis sylvestris) és a vidra (Lutra lutra) előfordulása is. A térség mezei nyúl (Lepus europaeus), és őzállománya (Capreolus capreolus) stabil. Az őzgidák szezonja kiemelkedően kedvez a parlagisasok fiókás korszakának, ugyanis a mezőgazdasági munkák következtében nagy számban esnek áldozatul a kicsik, amiket a parlagisas szülő tápláléknak bevisz a fészekbe. A terület ragadozómadarainak ezentúl kedvez még a pocok-, (Microtus arvalis), az erdei egér-, (Apodemus sylvaticus), és a mezei cickány (Crocidura leucodon) erős állománya is.


Őzgida (Fotó: Máté Bence). 

A gerinctelen állatok is nagy fajszámban képviseltetik magukat a területen, mint például az egyenesszárnyúak, amik a szalakóták potenciális táplálékát alkotják. Az odúellenőrzések alatt gyakran találunk virágbogarakat, cincéreket, futrinkákat az odúkban. 


Szalakóta egyenesszárnyú zsákmánnyal (Fotó: Szerencsi Gábor). 

A szalakóta-védelmi LIFE program során sok más egyéb teendő mellett növelni fogjuk a kihelyezett mesterséges odúk számát a területen, kihasználva a megfelelő élőhelyek adta lehetőségeket és lecserélve a lepusztult odúkat. Bízunk abban, hogy az első évben színesgyűrűvel jelölt fiókák később információkkal fognak szolgálni a fiatalok mozgásáról, megtelepedéséről. 


Állattartás a Hevesi-síkon (Fotó: Szitta Tamás).

 

Hák Flóra