2015.08.19. 12:32

A tavalyi év különösen kedvezett a szalakótáknak az általunk ellenőrzött területeken, és ez a nyár is hasonlóan pozitív eredményekkel zárult, már ami a költőpárok megtelepedését és a fiókák számát illeti.

A bükki helyi csoport működési területén kb. 250-260 mesterséges odút ellenőriztünk le idén. Június 10-én kezdtük el a munkát és július 30-án gyűrűztünk a szezonban utoljára. A terepszezon alatt 2 gyűrűzővel és 9 emberrel dolgoztunk, javarészt a Borsodi-mezőségen és a Dél-Hevesi Tájegységen, de jelöltünk színes gyűrűvel a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetben, a Bükkalján és a Mátrai Tájvédelmi Körzetben is (az utóbbi 3 terület külön „bája”, hogy itt mi raktunk először színes gyűrűt szalakótára). 

A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet első színesgyűsűs szalakótája (Fotó:Szitta Tamás).

Az odúellenőrzések alatt 214 fiókára tettünk ornitológiai gyűrűt, ebből 198 madár kapott színeset is. Egy esetben sikerült öreg madarat fogni az odúban Egerlövőn, de rajta kívül kotló madarak befogásával és megjelölésével külön nem foglalkoztunk.

Az egyetlen megfogott öreg madár, Borsodi-mezőség (Fotó: Szitta Tamás). 

Az általunk ellenőrzött odúk több, mint a felében költött szalakóta, gyakoriak voltak a 4-5 fiókás fészekaljak, 6 fiókással azonban nem találkoztunk a tavalyi évvel ellentétben. Mi is tapasztaltuk természetesen a költések eltolódását: volt ahol már kirepülés előtti fiókákat találtunk, ugyanakkor máshol még csak tojásokat. Komoly összefüggéseket és következtetéseket azonban ezzel kapcsolatban nem tudtunk idén sem területenként levonni. Általánosságban az volt inkább a jellemző, hogy június végére ‒július elejére lefutott a „tojásos korszak”, kivételek viszont mindig akadtak.

Az általunk ellenőrzött odúkban költöttek természetesen más fajok is. A számokat nézve ‒  hogy mely más madár fészekanyagára költött a szalakóta ‒, a „versenyt” idén is a seregély (Sturnus vulgaris) nyerte (a fiókák „kirajzása” egész szezon alatt szemmel látható volt). Őt követte a sorban a mezei veréb (Passer montanus), azonban pár odúban találkoztunk olyan „szívet melengető” lakókkal is, mint a kuvik (Athene noctua) és a füleskuvik (Otus scops). Nyílt tetejű odúkban költöttek előszeretettel a vörös vércsék (Falco tinnunculus) olyan esetekben is, ahol a tető nem esett le teljesen (nyilván ezek az odúk javításra vagy lecserélésre kerülnek a jövőben). Méhes és darazsas odúkat is följegyeztünk, ez azonban szerencsére nem volt jellemző sem a Borsodi-mezőségen, sem a Dél-Hevesi Tájegységben.  

Kuvikos odú (Fotó: Szitta Tamás). 

Az odúkban találkoztunk igazi érdekességekkel is a gerinctelenek világából. Volt, ahol tányércsigákat vitt be a madár – minden bizonnyal kiszáradt vizes élőhely volt a közelben ‒, de idén először több helyről kerültek elő orrszarvúbogár és lótücsök maradványok is. Több odúban nagy szarvasbogár maradványokat jegyeztünk föl, amik adatul szolgálnak e Natura 2000 jelölőfaj elterjedéséről a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén. A leggyakoribbak ebből a rendből a közönséges rózsabogarak voltak, de néhány helyen a védett pompás virágbogár előfordulását is észleltük. Több helyen találtunk a fészkek alján különböző szárazföldi csigafajokat és cincérek, szöcskék, sáskák, futrinkák, sutabogár, butabogár, szipoly-fajok és más bogarak maradványait.

Orrszarvúbogár- , virágbogár- (balra), és butabogár (jobbra) maradványok (Fotók: Hák Flóra). 

Egyik kedvencünkké vált júniusban az a borsodivánkai pár napos „tüskés” fióka, ami éppen egy gyíkot evett az odúellenőrzéskor. Olyan bizarr volt a látvány ‒ egy kis fióka a szájából kilógó gyíkfarokkal ‒, hogy azt hittük valamilyen száraz ág akadt a torkán.

Gyíkot emésztő fióka Borsodivánkán (Fotó: Golen Gerhárd). 

Több fokozottan védett madárfaj fiókás időszaka is átfed a szalakótáéval. A kerecsensólymok (Falco cherrug) jelölése épphogy lecsengett a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén, amikor a szalakótáké megkezdődött. A munkánk során tehát előfordult, hogy keresztezték egymást a fás-füves puszták madarainak fióka-jelölései; ilyenkor több szakemberrel dolgoztunk közösen a terepen. Így volt ez a parlagi sas (Aquila heliaca) és a kék vércsék (Falco vespertinus) gyűrűzésénél is. 

Frissen gyűrűzött kék vércse fióka (Fotó: Szitta Tamás).  

Csökkentette a kezdeti örömöt a szalakótafiókák szép számát illetően az a felismerés júliusban, hogy a megfigyelések szerint a tavalyi pocokgradáció miatt nagy mértékben felszaporodott a nyestállomány (Martes foina) az általunk ellenőrzött területeken, hiszen ez a szalakótáknak is komoly veszélyt jelent. Ezt mi sem támasztotta jobban alá, minthogy az 5 bemutatógyűrűzésre kiválasztott kisfiókás odúnkból Szentistván térségében 3 is valószínűleg nyest áldozatává vált. A későbbiekben kifejezetten oda is figyeltünk a kirabolt fészkeknél a nyest „nyomaira” (karmolások, harapások) az odúk szájánál, és a gyanú beigazolódott. A nyár előrehaladtával több kifosztott odút találtunk, valamint elpusztult fiókákat is. Tollas – már idősebb – alultáplált, elpusztult fiókák esetében az a gyanú áll fönn, hogy valamelyik szülő került ragadozó áldozatává, párja pedig egyedül nem tudta kirepíteni a fészekaljat.  

Fióka a bemutató gyűrűzésen (Fotó: Somoskői Péter). 

Volt alkalmunk segíteni is: A Mátrai Tájvédelmi Körzetben, Csányon történt az az eset, hogy egy odúnál kirepült fiatal szalakótákat láttunk, azonban az egyik idősebb, kb. 28-29 napos fióka csak a fejét dugta ki az odú szájából az érkezésünkkor. Kiderült, hogy egy bálazsineg tekeredett a madár lábára, ami valamilyen úton-módon két ponton is rögzítette a fiókát az odú aljzatához, így az nem tudott a testvéreivel együtt kirepülni. Szerencsére leszedtük a lábáról a zsineget, és örömmel tapasztaltuk, hogy a fióka jó kondícióban volt és nem volt alultáplált, ami arra enged következtetni, hogy a szülei az odúban továbbra is etették. Távozásunkkor már el is hagyta a családi fészket.   

Összességében elmondható, hogy az idei év az általunk ellenőrzött odúk esetében a fiókaszámokat tekintve stagnál a tavalyihoz képest, és záptojásokat sem találtunk nagyobb számban, mint az előző évben. Azonban a nyest komoly predációs problémát jelent, ami ellen szeretnénk minél hatékonyabban fellépni, így a siker növelésének érdekében örömmel fogadunk minden védelmi tapasztalatot e kisragadozó ellen. Reméljük a színes gyűrűk hasznos információkkal fognak szolgálni már a fajvédelmi projekt időtartama alatt is, azonban a jövő évtől kezdődően jóval kevesebb madarat jelölünk ezzel a módszerrel.

Szalakóta (Fotó: Godó Laura). 

A nyári ellenőrzések megerősítették azt is, hogy a bükki helyi csoport működési területén az utóbbi években nagyon sok odú vált alkalmatlanná szalakóta költésére, így ezeket sürgősen pótolnunk kell. További új helyekre is szükséges odúkat kihelyeznünk, mert az élőhelyek egyébként alkalmasak lennének a faj számára. Majdnem biztos, hogy a nyest elleni védekezés lehetséges eszköze, hogy fémkerettel vegyük körül az odúk száját - ezt célszerű valamennyi költőládánál megtenni. Ezek a feladatok még előttünk állnak!

A terepi munkában részt vettek:

Golen Gerhárd, Hák Flóra, Kecskés Dóra, Kleszó András, Magos Gábor, Sasvári János, Sándor Szitta Imola, Sándor Csaba,  Seres Nándor, Szitta Tamás, Zákány Albert

Hák Flóra (Eger, 2015.08.13.)

CD7001-300 Nike W Air VaporMax 2019 CPFM Cactus Plant Flea Market