Elterjedés
A szalakóta Európa és Ázsia mérsékelt övében az erdőssztyepp jellegű területek fészkelő madara.
- A hazai alfaj, a Coracias garrulus garrulus elterjedése: Észak-Afrika, Európa, Kis-Ázsia, Dél-nyugat Szibéria.
- A Coracias garrulus semenowi alfaj elterjedése: Iraktól Kína nyugati határáig és Kazahsztán déli részéig terjedő terület.
Magyarországon az 1950-es évekig a zárt erdőket és a magasabb középhegységi régiókat kivéve gyakori költőfaj volt az ország szinte egész területén, beleértve a Dunántúl nagy részét egészen a nyugati országhatárig.
Folyamatos visszahúzódása az 1970-es évek közepétől felgyorsult, állománya napjainkra nagy területekről teljesen eltűnt, vagy minimálisra zsugorodott. Korábban jelentős számban fészkelt a Szatmár-Beregi- síkságon, a Tiszántúl szinte egész területén, a középhegységeink lábainál elhelyezkedő dombokon és sík területeken, a Hortobágyon, a Nagykunságban, nagyobb folyóink mellékén, a Dráva-síkon, Zala, Somogy és Baranya megyék számára megfelelő területein. Napjainkban számottevő állománya csak a Hevesi-síkon, a Borsodi Mezőségben, a Jászságban, a Kiskunságban és Délkelet-Magyarországon, illetve a Tápió-vidéken található.
Románia Kárpátokon kívül eső részein a faj még gyakorinak tekinthető. Dobrogeában, Bărăganon, és az ország déli részén (Olténiában és Munténiában) nagy számban költ és szinte minden számára megfelelő élőhelyen megtalálható. Az ország keleti felében (Moldvában) szintén költ, jelentősebb állományai azonban csak e régió déli felében találhatóak. A Bánságban és a Párciumban főként elszórt párokkal vagy kisebb, foltszerű állományaival találkozhatunk.
Korábban a szalakóta kis számban és foltszerűen Erdély több pontján is költött, azonban ezek az állományok mára már teljesen eltűntek.
Mivel Romániában még nem készült felmérés a faj teljes elterjedési területére és állománynagyságára vonatkozóan, adatok hiányában nem ismert az itteni összállomány nagysága és ennek alakulása.
A szalakóta elterjedése (Térkép: http://www.iucnredlist.org/details/full/22682860/0)