Védelmi Helyzet
Védelmi helyzet
A szalakótát az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) vörös listás fajként a potenciálisan veszélyeztetett (near threatened) kategóriába sorolja. Így a szalakóta azoknak a fajoknak a csoportjába került, amelyeket jelenleg ugyan nem fenyeget a kihalás veszélye, de védelem nélkül előreláthatóan a veszélyeztetett fajok közé kerülhetnek.
Míg világviszonylatban a faj csak potenciálisan veszélyeztetett, Magyarországon fokozott védelmet élvez, tekintettel a hazai populáció nagymértékű csökkenésére. A faj természetvédelmi értéke Magyarországon 500.000 forint. A szalakótát Romániában is védett madárfajként tartják számon, természetvédelmi értéke a vadásztörvény (407/2006) értelmében 270 euró.
Becsült világállománya 200.000-700.000 példány között mozog, ennek 50-74%-a költ Európában. Számuk a múlt században kontinens-szerte erőteljes csökkenést mutatott, számos országból ‒ mint pl. Németország, Dánia, Svédország, Finnország és Csehország ‒ kihalt.
A Magyarországon található mintegy 1000 pár fontos, stabil populációját képezi az európai állománynak. Rövid távon az arra alkalmas élőhelyeken történő odútelepítéssel további állomány-erősödés várható, de hosszú távon csak szürke- és fehérnyárasok ismételt telepítésével, a legeltetéses gazdálkodás erősítésével, a mozaikos élőhelyek fenntartásával érhető el.
Szalakóta élőhely (Fotó: Karcza Zsolt).
Veszélyeztető tényezők
A múlt században a szalakóta élőhelyeiben bekövetkező változások drasztikusan érintették a hazai populációt. Az utóbbi évtizedek védelmi tevékenységének következtében az állomány csökkenése megállt, és egyes régiókban lassú emelkedést mutat. Az eddig végzett védelmi munka tapasztalatai alapján a fő veszélyeztető tényezők a következők:
Fészkelőterületek elvesztése:
Erősen megfogyatkozott az öreg magányos fák, illetve facsoportok száma, melyekben a faj számára alkalmas fészkelő odúk megtalálhatóak. Ennek egyik oka, hogy az elmúlt évtizedek erdészeti gyakorlata nem kedvezett az odvas fák kialakulásának, egyes területeken az illegális fakitermelés is rontotta a helyzetet. Mindemellett hozzájárul a fogyatkozáshoz a szalakóta számára is alkalmas odút véső fajok - elsősorban a zöld küllő - számának csökkenése is.
Táplálkozóterületek csökkenése:
A gazdálkodási módszerek változásával nagymértékben csökkent a szalakóta által használt természetes gyepterületek mérete és száma is. A legeltetés és a rétgazdálkodás felhagyásával a gyepek fokozatosan beerdősültek, míg más helyeken gyümölcsösöket vagy szántókat alakítottak ki a régi kaszálók és legelők helyén.
Legeltetés (Fotó: Lóki Csaba).
Áramütés:
A szalakóta gyakran használja leshelyként, vártavadászatra a középfeszültségű vezetékek oszlopait, mivel sok esetben ezek az egyetlen alkalmas kiemelkedő pontok a táplálkozóterület fölött. Az oszlopfejek nem megfelelő szigetelése következtében a madarak gyakran szenvednek áramütést.
Madárbarát szigeteléssel ellátott elektromos távvezeték (Fotó: Orbán Zoltán).
Mérgezés:
Az agrárkultúrákban használt rovarirtó szerek közvetetten mérgezést és pusztulást okozhatnak a kifejlett és a fiatal madaraknál egyaránt. Ezeknek a szereknek a használata a fészkelő- és telelőterületeken egyaránt problémát jelent.
Vonulás, telelés:
Mint más fajoknál, a vonulás a szalakóta esetében is sok veszéllyel jár. Ilyen a telelőterületeken az élőhely-degradáció és a szárazodás/elsivatagosodás miatt bekövetkező területvesztés. Az illegális befogás és vadászat mind a telelő, mind a vonuló állományokat negatívan érinti.
Illegális madárbefogás és vadászat:
Befogás szempontjából elsősorban a fiókák veszélyeztetettek, melyek a mesterséges odúkból könnyen kiszedhetőek. A preparátum elkészítése céljából történő vadászat inkább a felnőtt, színpompás egyedeket érinti. A befogott vagy kilőtt példányok általában illegális madárgyűjteményekbe kerülnek.
Gázolás:
Mivel a szalakóta gyakran vadászik az út mellett lévő villany- vagy telefonoszlopokról, száraz fákról, előfordul, hogy az úttestre kerülő rovart zsákmányoló madarat a nagy sebességgel haladó járművek elgázolják.