Az Abonyi kaszálóerdő SPA
2015.09.08. 12:07
Új, havi rendszerességgel megjelenő cikksorozatunkban bemutatjuk azokat a Különleges Rendeltetésű Madárvédelmi Területeket (SPA), melyeken különböző akciókat hajtunk végre a projekt időtartama alatt. Magyarországon 17, míg Romániában 15 ilyen projektterület található. Elsőként az Abonyi kaszálóerdő érdekességeit ismerhetik meg.
A Gereceszék szikese a tavaszi vízborítás idején, háttérben a Kaszálóerdővel. (Fotó: Csibrány Balázs).
„A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” LIFE+ projekt legkisebb projektterülete, az Abonyi kaszálóerdő SPA (HUDI1001) Pest megyében, Cegléd és Abony között található a Budapest-Cegléd-Szolnok vasútvonal mentén. Mérete alapján országos viszonylatban is a hazai Natura 2000 hálózat legkisebb különleges madárvédelmi területének számít. Kiterjedése mindössze 420 hektár, amelynek legnagyobb hányada részét képezi egyúttal az Abony és Cegléd közötti szikeseket magába foglaló, mintegy 7800 hektáros Székek (HUDI20046) különleges természet-megőrzési területnek is.
Szalakóta pár (Fotó: Csibrány Balázs).
A Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatása alá tartozó tájegység a Gerje-Perje síkon, mintegy 90-92 méter tengerszint feletti magasságon terül el. Jellemzően szikes gyepek, sztyepprétek és szántók tagolják, a Gereceszék ősszikes területén pedig ex lege védettségű, időszakos vízborítású szikes tó is található.
Az egerészölyveknél szemmel láthatóan nagyobb pusztai ölyv ritka kóborló a területen (Fotó: Csibrány Balázs).
Az Abonyi kaszálóerdő SPA egy kicsi, nem egészen 10 hektáros akácerdőről kapta nevét, amely az ország egyik legjelentősebb természetes kék vércse telepének ad otthont. Magyarország egyetlen telepesen fészkelő ragadozómadarának hazai állománya a folyamatos fogyatkozás eredményeként 2006-ra már 600 pár alá csökkent. Az Európai Unió által támogatott LIFE+ programoknak köszönhetően napjainkra ismét 1000 pár fölötti kék vércse állomány költ Magyarországon. Azonban jól mutatja a faj sérülékenységét, hogy a madarak mintegy kétharmada mesterséges költőládákban fészkel, ezért kiemelt fontosságú a megmaradt természetes kék vércse költőhelyek és a fészkeiket biztosító vetési varjak védelme.
Kék vércse hím (Fotó: Rudi Petitjean).
A nevezetes akácerdő az 1990-es évek elején majdnem a fakitermelés áldozatává vált, csupán egy abonyi természetszerető vadász közbelépése mentette meg a kék vércse telepet a teljes pusztulástól. A közvélemény figyelmének felhívását követően az erdőt helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánították, majd hazánk 2004-es Európai Uniós csatlakozásával a Natura 2000 hálózat egyik különleges madárvédelmi területévé vált. Bár a kék vércsék száma országos szinten növekedésnek indult, az Abonyi kaszálóerdő mintegy 60-80 páros telepe a zavarás és illegális fakitermelés következtében mégis fokozatosan csökkent, végül majdnem teljesen eltűnt. Napjainkban a fokozott védelemnek köszönhetően egy kicsi, de stabilnak mondható 5-10 páros állomány fészkel a területen.
Ugartyúk (Fotó: Hargitai László).
A Natura 2000 hálózat különleges madárvédelmi területévé nyilvánításhoz a kék vércse, ugartyúk, kis őrgébics, tövisszúró gébics és parlagi pityer mellett a területen fészkelő szalakóta is jelölőfajként szolgált. Bár a legeltetett és kaszált gyepek kitűnő táplálkozóterületet biztosítanak a faj számára, a fasorok és magányos fák illegális kivágása miatt fokozatosan csökkent az alkalmas fészkelőhelyek száma. Az első fajvédelmi tevékenységeket az MME Jász-Nagykun Megyei Helyi Csoportjának tagjai kezdték el az 1990-es évek közepén Urbán Sándor vezetésével, azonban az öreg fák pótlására kihelyezett mesterséges költőládák is hamarosan áldozatul estek a rongálásnak és az illegális fakivágásoknak. Az elmúlt években újra elindult a fészekodúk kihelyezése, az egyelőre még csak korlátozott számú láda ellenőrzését az MME helyi csoportjának tagjai és a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársai végzik. Az Abonyi kaszálóerdő SPA területén jelenleg csupán 1-2 pár szalakóta fészkel, a 2020-ig tartó LIFE+ projekt eredményeként azonban az állomány jelentős növekedését várják a szakemberek.
Parlagi pityer (Fotó: Csibrány Balázs).
Kis őrgébics pár (Fotó: Csibrány Balázs).
Csibrány Balázs