Az MME Bükki Helyi csoportja két előadással vett részt a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által szervezett "A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” LIFE program zárórendezvényén Kétútközön, a Graefl-Major-ban. Az egyik prezentáció a gyűrűzési adatok eredményeiről szólt.

Adminisztratív és terepi munkáikon túl az elmúlt 5 évben vizsgáltuk a szalakóták területhűségét is; melyhez a gyűrűzési adatokat vettük segítségül a Madárgyűrűzési Központ jóváhagyásával. A BNPI területén 12 gyűrűző munkatárs kb. 2000 ornitológiai gyűrűt, valamint fekete-, narancssárga-, és zöld színes gyűrűket helyezett föl a szalakóták lábára a védelmi program alatt. Ezekből eddig 150 adatot sikerült visszanyernünk, melyekből hasznos ismeretekről számolhattunk be. A legtöbb információ a Dél-borsodi Tájegységből származik és azt bizonyítja, hogy a szalakóták csaknem fele (pontosan: 45%-a) fészkeléskor 5 km-en belül maradt a gyűrűzési/kikelési helyéhez képest. Ráadásul csaknem 30 madárral „felnőttként” ugyanazon odúban sikerült találkoznunk, mint ahol kikelt a tojásból! A gyűrűzés segítségével továbbá az is kiderült, hogy a BNPI legidősebb szalakótái akiket e kutatási módszerrel beazonosítottunk - 9 éves madarak voltak.

Folyik a terepi munka
 

Adataink zöme az Afrikából visszatérő, gyűrűzött madarak megfogásából származik (visszafogás), de természetfotósok képei is segítettek az adatbázisban megkeresni a színes gyűrűs szalakóták adatait. Ezen túl vannak gyűrűk melyek elütött, elpusztult egyedek lábáról kerültek elő. Sajnos vonulás közben két szalakótát is pusztulva találtak; az egyik Líbiában 2337 km-re került kézre, a másikat pedig lelőtték Akexandriában.

Ide térkép: Az Egyiptomban lelőtt szalakótának 2013 km-t sikerült megtennie a telelőterület felé

2 szalakóta hátáról geolokátorokat is sikerült leszednünk, melyek a madarak vonulási útvonalának pontjait rögzítették, s apró hátizsákként kerültek föl a hátukra 2017-ben. E szerkezetek eredményeit Svájcban olvasták le. Sajnos ez a technológia nem annyira pontos, hogy megmutassa a telelés pontos helyét, de a már eddig is ismert „hurokvonulás” útját bizonyították, tavasszal az Arab-félszigeten visszatérve a költő területekre.

Egyúttal fel szeretnénk hívni a természetfotósok figyelmét, hogy amennyiben sikerült színes gyűrűs szalakótákat fotózniuk, a Madárgyűrűzési Központ felé kérjük küldjék el a gyűrű kódját vagy a fotót róla, a megfigyelés helyével és dátumával (ringers@mme.hu)! Mivel fokozottan védett madarakról van szó a fotózásuk természetesen továbbra is etikai kérdéseket von maga után és szigorú egyeztetéseket igényel, de kérjük akinek ilyen adat áll a rendelkezésére – segítse a területhűséggel és diszperzióval kapcsolatos kutatásainkat az információ megosztásával!

Gyűrűs szalakóták lencsevégen (Fotó: Jakab Sándor)

Hák Flóra
2019.11.22.