BIHAR-SPA
2015.11.30. 12:59
A harmadik SPA területünk, amit röviden bemutatnánk, a 73220,5 hektár területtel rendelkező Bihar Különleges Rendeltetésű Madárvédelmi Terület. A terület kódja HUHN10003, tengerszint feletti magassága 86-131 méter.
A terület státusza a Natura 2000 hálózaton belül nem csak Különleges Madárvédelmi Terület (SPA), de Fontos Madárélőhely is (IBA) és különleges természetmegőrzési terület (Natura 2000).
A Hajdú-Bihar és Békés megyékhez tartozó Bihar SPA a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság fennhatósága alá tartozik.
Háttérben a romániai Bihar-hegység (Fotó: Oláh Zoltán).
Hajdanán az 1800-as években a Bihar híres volt a mocsarairól, legeltetett gyepeiről, vizes területeiről. Az 1860-as években induló nagy lecsapolások aztán megváltoztatták a tájat. Mindezek ellenére manapság is különleges, mozaikos területekkel rendelkezik, ennek köszönhetően kiváló madárélőhelyek sokasága található meg.
A Bihari-síkság a Kis-és Nagy-Sárrét, a Berettyó-Kálló-köze és az Érmellék kistájai ma gyepfoltok, erdők, szántók, ugarok, szikes mocsarak, vizes élőhelyek mozaikjával rendelkezik. A Berettyó mentén több értékes sziki tölgyes, keményfaliget jellegű erdő is található, olyan ritkaságokkal, mint a kardos madársisak (Cephalanthera longifolia).
Jelenleg – ahogy hajdanán is – az élőhelyek nagy részének fenntartását legeltető állattartással oldották meg.
Érdekes a Földes határában található bemutatóterület, ahol közel 200 hektáron rekunstruálták a régvolt bihari Sárrét vízivilágát. A területet bivalyok segítségével tartják fenn.
Élőhelyrekonstrukciós terület (Fotó: Oláh Zoltán).
Kiemelt szerepet kapnak az olyan fokozottan védett madárfajok, mint a túzok (Otis tarda), a gulipán (Recurvirostra avosetta), a kék vércse (Falco vespertinus) vagy a szalakóta (Coracias garrulus). A Bihar SPA igazi madártani értékeit a vízi és pusztai madárfajok adják.
A szalakóta régóta jellegzetes madara a Biharnak. Mind mesterséges költőládákban, mind természetes faodvakban is költ. Idén a terület egészén elvégeztük a szalakótaodúk ellenőrzését a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaival együtt. Ezt kiegészítettük a fiókák gyűrűzésével, mely során sok esetben színes gyűrű is került a kis szalakóták lábára.
A következő években fontos feladat lesz a romló állapotú odúk kicserélése és új költőodúk kihelyezése. A szalakótákon kívül persze számos érdekes madárfajjal találkozhatunk az év bármely szakában.
Érdekesség, hogy Földes határában, a kék vércse telepen belül is sikeresen költött a szalakóta, jól megfért egymással a két faj.
Szalakóta Zsáka közelében (Fotó: Oláh Zoltán).
Az egyik meggyűrűzött fiatal szalakóta (Fotó: Koczka András).
Értékes faunaelem a telepesen fészkelő kék vércse (Fotó: Oláh Zoltán).
A túzok jelentős állománya él itt, védelmük kiemelt fontosságú. A legnagyobb veszélyt a gépi kaszálás és a ragadozók jelentik számukra. A gyep-szántó mozaikos területeken találkozhatunk velük.
Jelentős túzokállománnyal bír a terület (Fotó: Oláh Zoltán).
Fehérszárnyú szerkő (Fotó: Oláh Zoltán).
Egyik karakterfaj a kis őrgébics (Fotó: Koczka András).
Egyes pusztarészeken találkozhatunk réti fülesbagollyal (Fotó: Oláh Zoltán).
A csökkenő állományú fogoly is megtalálja az életfeltételeit (Fotó: Oláh Zoltán).
Téli időszakban a pusztarészeken feltűnhetnek a sárgacsőrű kenderikék (Carduelis flavirostris), a hósármányok (Plectrophenax nivalis), vagy a ritkább sarkantyús sármányok (Calcarius lapponicus) is.
Téli ritkaság a sarkantyús sármány (Fotó: Oláh Zoltán).
Az emlősökről is ejtsünk szót. Érdekességként megemlíthető, hogy a Biharban hegyvidéki denevérfajok is előfordulnak. Ennek az az oka, hogy már 70-80 km távolságban megtalálhatók a közeli hegyek. A Bihar-hegység és a Királyerdő-hegység barlangjaiban telelő denevérek számára ezek a síksági peremterületek biztosítják a nyári élőhelyüket. A nagy patkósorrú denevér (Rhinolophus ferrumequinum) talán legjelentősebb hazai állománya él itt. A csonkafülű denevér (Myotis emarginatus) és a szürke hosszúfülű (Plecotus austriacus) denevér szintén megtalálható.
A bihari területeket, élőhelyeket leginkább a legelő állatállomány eltűnése, az extenzív állattartó telepek megszűnése veszélyezteti. Fontos kötelességünk megóvni mind a természetvédelmi szempontból kiemelt madárfajokat, mind élőhelyeiket. Ezt megfelelő szabályozásokkal, korlátozásokkal, akár a táplálkozóhelyek fejlesztésével és megőrzésével tudjuk megoldani.
Koczka András