Szalakótás helyeken április végén

2015.04.28. 15:38

A szalakóták egyik jellegzetes élőhelyén, az ártéri erdőkben épp levelet bontanak a fák. A képen egy magasártéri társulás, a tölgy-szil-kőris ligeterdő lombkoronaszintjét láthatjuk. Ez az élőhelytípus erősen megritkult a Tisza mentén, csak töredékes állományai maradtak fenn, melyeknek nagy része az ármentesített területeken helyezkedik el.  Ez a növénytársulás a ritkán elöntött területeket kedveli, legfőbb fa fajai a kocsányos tölgy, a magyar kőris és a vénic szil. Lombfakadás előtt virágzik itt a tavaszi tőzike, melynek utolsó példányait sikerült még lencsevégre kapni.


Tölgy-szil-kőris ligeterdő lombkoronaszintje április végén (Fotó: Göcző Gabriella).


Zsenge szilfalevelek (Fotó: Göcző Gabriella).


Tavaszi tőzike (Fotó: Göcző Gabriella).

A puszták világa is jellegzetes tavaszi képet mutat. A Büdös-szék környékén lenyűgöző vízi világ fogadja az arra tévedőt, madárparadicsom ez a javából!


Büdös-szék (Fotó: Göcző Gabriella).

A szikes területet nagy kiterjedésű, sekély víz borítja rengeteg madárfajnak adva otthont. Rövid sétánk alatt találkoztunk kanalasgémekkel, nagy kócsagokkal, nyári ludakkal, parti madarak, récafajok, sirályok , csérek és szerkők nyüzsgő sokaságával. A nádasból bölömbika szólt, felette barna rétihéja szállt.

A pusztán távcsövünk elé került egy kuvik, egy vadászó kék vércse, és természetesen a puszta ékkövét, a szalakótát is sikerült megpillantanunk.


Szalakóta (Fotó: Szitta Tamás).

 

Göcző Gabriella