Szalakóta gyűrűzés a Kiskunságban

2015.07.15.  12:32

Korán reggel indultunk Szegedről, a csapat többi tagjával - a Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi őreivel - Kecskemét közelében találkoztunk. Felhős ég és szemerkélő eső kísért minket a nap legnagyobb részében, egyedül délután csillogtatta meg a nedves tájat néhány napsugár. Könnyebb is volt így talán, mégsem 40 fokos hőségben kellett a június végi pusztában kószálnunk. 


Délutáni szalakóta  (Fotó: Sütő Péter Pál).

Szabadszállás környékén 2013-ban jelent meg az első fészkelő szalakóta, 2014-ben 3 pár költött, míg idén,  2015-ben már 5 pár költését figyelte meg a területen Pigniczki Csaba, természetvédelmi őr. A szalakóták térnyerését az IPA program során, a számukra kihelyezett 20 db „D” típusú odú segítette. A nap folyamán mind a 20 odút megnéztük, jól indult a reggel, az első odúban sikerült befognunk egy öreg madarat.  


A nap első gyűrűzött szalakótája (Fotó: Sütő Péter Pál).

A délelőtt során az egyik sérült, tető nélküli odúban kék vércse fészket találtunk. Ez a faj előszeretettel veszi igénybe az ilyen, szalakóták számára többnyire alkalmatlanná vált költőhelyeket, melyek számukra így tető nélkül épp ideális körülményeket biztosítanak. 


Kék vércse tojó gyűrűzés után – szabadon engedés előtt (Fotó: Sütő Péter Pál). 

A költési időszak elején, amikor a fészkekben még csak tojások, vagy nagyon fiatal fiókák vannak a szakemberek az öreg madarak gyűrűzésére koncentrálnak. A kotlási idő elteltével az öreg madarakat nagyon nehéz befogni, hisz épp csak annyi időt töltenek az odúban, amíg a táplálékot beadják a kicsinyeknek, így ekkortól már a fiatal példányok gyűrűzése történik. Az öreg madarak gyűrűzése azért fontos, mert a túlélési esélyük sokkalta nagyobb a fiatalokénál, így hosszabb élettartamuknak köszönhetően több adatot is szolgáltatnak. 


Odúellenőrzés (Fotó: Göcző Gabriella).


Gyűrűzhető méretű szalakóta fiókák (Fotó: Sütő Péter Pál).

A madarakat a projekt során 3 különböző gyűrűvel látják el a szakemberek. Az egyik a szokásos fém ornitológiai gyűrű; a másik egy karakteres gyűrű mely egy olyan színes gyűrű, amin nagyméretű betűk és egy szám segítik a távcsöves leolvasást; a harmadik pedig  egy egyszínű jelölőgyűrű, mely a régió jelölésére szolgál. A színes gyűrűk különböző kombinációjának használatával a madarak befogás nélkül is azonosíthatóak egy távcső, vagy teleszkóp segítségével. A karakteres gyűrű mindig a jobb lábra, a jelölő és az ornitológiai gyűrű mindig a bal lábra kerül. A jelölőgyűrű lehet a fém gyűrű alatt vagy felett is, mivel a jelülőgyűrű színe és elhelyezkedése megadja a karakteres gyűrű utolsó számát, ami segítség lehet abban az esetben, ha az utolsó karakter nem látszik.


A Szabadszállás környéki madarak gyűrűkombinációja (Fotó: Göcző Gabriella).

A szalakóták előszeretettel használnak olyan területeket, ahol legeltetés folyik, hisz a rövidebb fűben könnyebben vadásznak. Ennek mintegy bizonyságaképp több birkanyájjal is találkoztunk, az egyiket egészen testközelből figyelhettük meg, hisz legelés közben egészen körbevettek minket. 


A nyáj egy tagja még a LIFE logót is megkóstolgatta az autónkon (Fotó: Göcző Gabriella).


Legelésző nyáj (Fotó: Göcző Gabriella).

A napot szintén egy szalakótás odúval zártuk, a szülők szorgalmasan hordták a táplálékot az odúba, sikerült néhány felvételt készíteni róluk. 


Táplálékkal érkező szalakóta (Fotó: Sütő Péter Pál). 

 

Göcző Gabriella