Huszonhét ország szakértői tanácskoztak Kecskeméten a szalakóta védelmében
2017.01.25. 15:17
A szalakóták egyedszáma egész Európában jelentősen lecsökkent, a faj több nyugat-európai országból már kipusztult. A Kárpát-medence állománya egyelőre stabil, így ennek védelme, megőrzése kifejezetten fontos a faj európai uniós jövőjét illetően. Mivel a szalakóta egy hosszútávú vonuló faj (a Szaharától délre telel), ezért nem elég csak a költőhelyén védeni. Nemzetközi összefogásra van szükség a költő- és telelőhelyek, valamint a vonulási útvonalak megőrzése érdekében. A nemzetközi együttműködést az érintett országok által jóváhagyott, úgynevezett fajvédelmi terv segíti.
Szalakóta (Fotó: Horváth Tibor).
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság közreműködésével nemzetközi konferenciát szervezett a világ szalakótavédelmi szakemberei számára Kecskeméten 2017. január 19-21 között. „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” című LIFE+ projekt keretében megvalósult találkozó egyik fő célja a faj védelmére 2008-ban összeállított első Nemzetközi Fajvédelmi Terv frissítése volt.
Telelő szalakóta zebrával a háttérben (Fotó: Halmos Gergő).
A konferenciára 27 országból közel 80 szakember érkezett. Fontos szempont volt, hogy a résztvevők ne csak a szalakóta európai költőterületeinek országait, de a faj vonulási útvonalát (Ciprus és Izrael) és a telelőterületeket (Kenya és Dél-Afrika) is reprezentálják.
A konferencia résztvevői (Fotó: Ampovics Zsolt).
A szalakóták évente mindössze négy hónapot töltenek Európában, idejük nagyobb részét a tavaszi és őszi vonulás, illetve az afrikai telelés teszi ki. A hosszú, évente oda-vissza akár több tízezer kilométeres út során sok nehézséget kell leküzdeniük, az illegális vadászat, a pihenő- és telelőhelyek leromlása, a táplálékhiány, a klímaváltozás rengeteg madár pusztulását okozza. Mindezen nehézségek mellett az egyre fogyatkozó költőterületeiken további problémákkal szembesülnek, mint például a túlzott vegyszerezés okozta táplálékcsökkenés, a fészkelésre alkalmas odvas fák hiánya, a középfeszültségű vezetékek okozta áramütés, és az intenzív mezőgazdálkodás okozta élőhelyromlás.
Göcző Gabriella