BETEKINTÉS A DÉLKELET-ROMÁNIAI SZALAKÓTÁK ÉLETÉBE

2017.08.21.  15:49

A Kárpát-medencei szalakóták vonulási útvonalainak és telelőterületeinek megismerését célzó adatgyűjtések a projekt keretében már 2016-ban elkezdödtek és az idei évben folytatódtak.

Magyarország és Nyugat-Románia jelentősebb projektterületein összesen több tíz madárra kerül fel jeladó a pályázat ideje alatt, úgy, hogy az minél jobban lefedje a faj itteni elterjedési területét és minden régió kellően képviseltetve legyen.

Ebből a térségből tehát elégséges számú madár lesz nyomkövetővel felszerlve ahhoz, hogy az itteni állomány volulási útjait, vonulási szokásait és teleőterületeit alaposabban megismerjük.


A felszerelt jeladó pozíciójának utolsó, elengedés előtti ellenőrzése (Fotó: Nagy Attila).

Míg Románia nyugati részén a szalakóta többnyire csak szórványos, lokálisan elterjedt faj, az ország déli és délkeleti felében gyakori, helyenként abundens fajnak számít.

Július elején a Milvus Csoport és a Szatmár megyei Környezetvédelmi Ügynökség tagjai egy néhány napos terepi kiszállást szerveztek azzal a céllal, hogy három jeladót Kárpátokon kívüli állományok egyedeire szereljenek fel. A terv az volt, hogy adó kerüljön fel egy dobrudzsai, egy bărăgani és egy havasalföldi madárra.

A terepkiszállás során a már korábbi évekből ismert szalakótás helyekre látogattunk el, melyek mindenike löszfalak üregeiben található. 


Románia déli és délkeleti részein a szalakóták leggyakrabban löszfalak üregeiben költenek (Fotó: Daróczi J. Szilárd).


A Kárpát-medencei élőhelyekkel szemben, Dobrudzsában a szalakóták juhtartó tanyák melletti keskeny és mély löszfal-kanyonokban is költenek (Fotó: Bărbos Lőrinc).


Löszfal üregében található fészke előtt őrködő szalakóta (Fotó: Bărbos Lőrinc).

A rövid expedíció ideje alatt összesen 137 szalakóta revírt azonosítottunk és sok esetben a madarak fészkét is megtaláltuk, melyek zöme löszfalban, gyurgyalagok által vájt, kitágított üregben található.

Említésre méltó az az egyedsűrűség, melyet Románia legdélebbi pontján, Zimnicea várostól nyugatra, egy 2,5 km hosszúságban húzódó löszfalnál találtunk. Ezen a helyen legkevesebb 28 egyedet figyeltünk meg, 8 lakott fészket, és további 3 etető párat azonosítottunk. Az említett szakaszon tehát, átlagosan 227 méterenként van jelen egy-egy költőpár. Két egymáshoz legközelebb eső lakott fészek közötti távolság azonban mindössze 22 méter volt. 

A faj egy másik jelentős állománysűrűségét Tulcea és Victoria települések között találtuk, ahol 13 kilóméteres szakaszon 11 aktív fészket regisztráltunk, melyből tíz volt löszfalban és egy betonoszlopban.

Itt, Dobrudzsa északi részén sikerült befognunk és adóval felszerelnünk az első Kárpát-medencén kívüli madarat, Viktort, mely nevét a közeli településről, Victoriáról kapta. 


Viktor adózás előtt az odúban (fent) és jeladóval (Fotó: Bărbos Lőrinc). 

A második madarat a Ialomița megyei Cosâmbești település mellett, a Bărăgan síkságon, A Román-alföld keleti részén sikerült befognunk, 135 km-re DK-re az előbbi madár jelölési helyétől.

A madár a Bolomey nevet kapta a település mellett fekvő Bolomey Kúriáról, melyet olasz építészek állítottak fel 1898-ban és műemlékként van nyilvántartva.

A madár befogását követően egy hosszabb ideig tartó, erős vihar kerekedett, így a jelölés és az adózás az autóban zajlott.


Bolomey jeladóval, az elengedés előtt (Fotó: Bărbos Lőrinc).

A harmadik jeadózásra kiválasztott madár befogására a már korábban említett „szalakóták paradicsomábanˮ, a Dél-romániai Zimnicea város mellett került sor. Ez a hely 195 km-re van Bolomey és 331 km-re Viktor jelölési helyétől. 

A ránk váró munka látszólag könnyűnek ígérkezett, hiszen úgy gondoltuk, hogy ennyi ismert költőüreg valamelyikénél elég hamar sikerül majd madarat fogni. A valóság azonban mást igazolt. Hiába voltunk kint hajnalban a területen, hiába próbálkoztunk több pár fészkénél, a madarat csak a kora délutáni órában sikerült megfognunk.

A költések ebben az időszakban már nagyon előrehaladottak voltak, a madarak gyorsan etettek, mindössze 5-8, ritkábban 10 másodpercet töltöttek az üregben, és távoztak is.

A kiszemelt párat végül függönyhálóval sikerült kézre keríteni és jeladózni. A madár neve Kondás lett, amit a közeli sertésfarmról kapott.


Kondás költőürege és Kondás jeladóval (Fotó: Bărbos Lőrinc).

A Kárpátokon kívül költő romániai szalakóták szokásai sok tekintetben eltérnek az ország nyugati részén költő madarakétól. Az itteni populációk előszeretettel költenek löszfalak üregeiben, mely jelnséggel a projekt munkaterületén még eddig nem találkoztunk. Valószínűleg a nagy állománydenzításnak köszöhetően a szalakóta egyáltalán nem tekinthető ritka fajnak a nagy kiterjedésű, monokúltúrás mezőgazdasági területeken, mely élőhelyeket Románia nyugati részén határozottan elkerüli. Ugyanakkor, az itteni madarak nem annyira félénkek, több alkalommal is előfordult, hogy úgy jártak be etetni, hogy mi 15-20 méterre voltunk a költőüregtől.

A jeladós madarak mozgásai hamarosan követhetőek lesznek a www.satellitetracking.eu honlapon is. Kíváncsian várjuk, hogy a vonulási útjaik és telelőterületeik eltérnek vagy sem a Kárpát-medencében jelölt madarakétól. 

Daróczi J. Szilárd